Érvelés

 Úgy gondolom a fiatalok keresési szokásaira sokkal inkább a felületes keresés a jellemző. Nem mindig néznek utána jobban mennyire is igényes, pontos egy forrás, amit használnak. 

A sietség is gyakori indok arra, hogy az elsőnek feldobott, általában a legtöbbször látogatott oldalra menjenek rá a fiatalok. Sokkal egyszerűbb gyorsan átfutni egyetlen egy oldalt, amit már használtak máskor, mint órákat tölteni az infomáció kereséssel. A diákok sokszor azt érzik nincs is szükség arra hogy jobban utána nézzenek. 

 A középiskolások többsége általában olyan feladatokat kell hogy készítsen ami nem érdekli őket, nem köti le. Tehát felületesen néz utána, nem mélyül el a témában, hiába várja ezt a tanár. 

 Valamint a Google is rendezi a találatokat, amivel befolyásol minket. Mindenkivel megesik hogy megnyitja rögtön az első beadott oldalt gondolva hogy az tökéletes. 

 Tehát a fiatalok többségére a felületes keresés a jellemző, ami nagyon hibás. Fontos jobban utána nézni egy-egy témának és elmélyülni benne, ellenőrizni mennyire pontos a forrás hiszen a további tanulmányaikban is fontos lesz. 

Bekezdések: Nóra

 A történetben látható, hogy Nóra eddig egy gyenge könnyen irányítható nő volt, aki most ébred öntudatra. 

 Élete során babaként irányították. Gyermekkorában édesapja irányítja, véleménye nem volt, vagy ha igen azt nem mondta ki. Ez később annyiban változik, hogy már nem az apja babája, hanem Torváldé, a férjéé. Ő is úgy formálta az asszonyt ahogy neki jó volt, úgy hogy az ő szemben megfelelő legyen. Nóra rádöbben, hogy eddig nem a saját szemével szemlélte a világod. Megakarja ismerni a környezetét, elakarja hagyni a babaházat. 

 A családjának otthagyása egy elég komoly döntés. Belátja: nem tud gyermekeket nevelni, addig amíg nincs tisztában magával, nincs elég tapasztalata. Tehát elutazik szülőfalujába, ahol tapasztalatokat gyűjthet, felnőhet az életben váró feladatokhoz. A probléma az, hogy egy egész családot akár elhagyni. Érthető az hogy Torvaldnak ez nem tetszik. 

 Torváld értékrendjébe ez nem fér bele. Mi lesz ha elhagyja a felesége? Mit szólnak az emberek? Ő is látja, Nóra nem hagyhat ott csak úgy mindent. Férje és gyermekei vannak akik felé felelősséggel tartozik, ezzel Nóra viszont nem ért egyet. Az ő újonnan megerősödött véleménye szerint kötelességei elsősorban magafelé és csak másodsorban van családja felé. Ez erősen vitatható. 

 Ha mai szemmel nézem mindezeket megkérdőjelezhető Nóra helyesen döntött vagy sem. Szerintem túl késő egy családos anyának az önkeresés és az egész helyzetből a legrosszabbul a gyerekek kerülnek ki. 

Mai ballada:

 Mai Ballada:

 A ballada alapötletét egy rövid cikk adta. Klárit pár napos korában elszakították családjától és nevelőszülőkhöz adták. Ott nevelkedett évekig, de aztán egyik napról a másikra örökbefogadó szülőkhöz adták. 

 Arra gondoltam a ballada történetét két szálon vezetném végig. Az egyik a kis Klári szemszögéből mutatná be a történteket, kihangsúlyozva zavarodottságát. A másik szálon egy narrátor mesélne természetről, szinte egy szóval se melítve a családot. A kettő versszakonként váltakozna. 

 Az idő és az évek eltelését nem mondaná ki a narrátor, arra csak utalnának a gyermek változó gondolatai és a helyszín váltások. 

 A történet olyan 6 évet ölelne fel. Az első három év pár versszakban lejátszódna, utána a második szakaszban eltelne még három. Ez a vers felét tenné ki. A második fél alig egy hét alatt játszódna le. 

 Az idő és a hangulat változását az évszakokkal érzéketetném, tehát 4 fő része lenne.

 A balladai homály a váltásoknál  jelene meg. Egy szó se esne arról hogy udrottunk volna az időben vagy változott volna a helyszín. 

 Erősíti a homályt továbbá hogy nem mondja el kik és mikor beszélnek. Amikor Klári gondolatait írja le a ballada egy szemszögből látunk mindent, ami nem túl tiszta, hiszen egy gyermek gondolatai, aki még sok mindennel nincsen tisztában. A másik szemszög pedig egy narrátoré, aki egy szót se ejt Kláriról. Néha megjelenik egy egy alak, akikről csak feltételezheti az olvasó hogy a nevelő család tagjai vagy az új nevelő szülők. 

 Három helyszín lenne. Egy családi otthon, egy óvodai udvar és végül egy, a gyermek számára teljesen ismeretlen szoba. 

 A ballada hangulata az elején harmonikus, boldog volna, a közepe felé is nyugodt, boldog hangvétel lenne rá a jellemző. Aztán jön a változás, egy zavart hangulat jelenik meg, a gyermek körül sok ember lesz akiket nem tud hova tenni, megjelenik egy kis félelem.

 Az első rész hangvétele nyugodt, kiegyensúlyozott, mint a család élete ahol a kislány nevelkedik, itt a narrátor ezt egy tavaszias környezettel érzékeltetné, a gyermek gondolatai pedig boldogok lennének és játékról, tanulásról szólnának. A helyszín nem hangzik el szó szerint, de a család házában vagyunk. 

 Az úgymond második rész a nyárral azonosulna. A család és a gyerek pár év múlva jelennek meg ujra. A kislány gondolatai az óvoda köré összpontosulnak. Egy óvodai udvar jelenik meg szemeink előtt sok játszó gyerekkel és egy női alakkal, akit a kislány anyának szólít. A nő a kislány nevelő anyja, aki mindent megtesz hogy Klári jól érezze magát. A hangulat boldog, de már kezd is megjeleni az ősz.

 A harmadik részben a narráció azt ősz változásait írja le. Egy jó hangulatú udvarról szempillantás alatt egy kis szobában vagyunk Klári szemszögében, idegen felnőttekkel. A lány nem érti a gyors változást, az új emberek megjelenését, szinte már kétségbe esett.  A narrátor ezt az érzést az egyre hidegebb széllel és egyre kevesebb fákon repkedő levéllel erősíti. A levelek hullása az egyre rövidebb időt is jelöli, amit a gyermek a családjával tölthet, bár szó szerint ez sincs leírva.

 Végül elérkezünk a lezáráshoz. A helyszín megint a család otthona. Itt két féle hangulatot érezhetünk. A narrátor lefesti a hideg, zord telet, amiben érezzük a nevelő család bánatát Klári elvesztése miatt. Klári ebből semmit se érez, gondolatai se mutatnak arra hogy szomorú lenne vagy hogy értené mi is történik. Azt gondolja csak ott alszik majd azoknál a felnőtteknél és másnap haza is jön. Ezt ki is mondja az utolsó sorban, amikor nevelő anyjától búcsúzik: Holnap találkozunk anya!

Petőfi Sándor

 Petőfi Sándor egy imidzsének feldolgozása volt a feladatunk.
 A költői szabadságot hirdető, öntudatos költői programot megvalósító énjét választottuk, amit egy mai rapper formájában próbáltunk bemutatni.
 Az album összeállításához költészetről szóló verseket, kritikusoknak írt válasz verseket válogattunk össze:

 A turné plakátra olyan helyszíneket választottunk ahol élete során megfordult:

 A Fakebook profilján megjelennek az életben is létezett barátai és az életéhez köthető évszámok:

fakebook profil

Petőfi Sándor: Dicsőséges nagyurak

 A vers az 1848-49-es forradalom kitörése előtt párnappal keletkezett, amikor forradalmi hullám söpört végig Európán. Petőfi a magyar romantika kiemelkedő alakja. Verseiben láthatjuk a romantikus témákat, buzdítóak és cselekvésre sarkallnak. A költő szerint a kor írói és költői ne saját érzelmeiket írják le, hanem a népet, a hazát érintő problémákról, ezt egy versben a XXI. század költőiben meg is fogalmazza.

 Az első versszakban az urakat szólítja meg gúnyos hangnemben. A következő versszakokban kérdőre vonja őket a nép nevében. Az urak szemére veti, hogy állatként bántak a néppel, szóval, ha a nép úgy viselkedik, ne lepődjenek meg. A negyedik versszakban már a néphez szól, buzdítja őket, lázadásra sarkallja őket. Aztán hirtelen vált. Megváltozik a hangneme, mintha visszaszívná, amit mondott. A hatodik versszakban azzal érvel, hogy Istenhez közelebb áll a nép, és sokkal jobb emberek, mint a nemesek. Megkéri társait bocsássanak meg az uraknak az egyenlőség reményében. Az utolsó 2 versszak megint az urakhoz szól, őket arra kéri, fogjanak össze együtt a hazáért, mert ha nem „Az uristen kegyelmezzen” nekik.

 Ez a költemény egy szónoklat. Vallásos szóhasználat megjelenik több helyen is, hiszen a korban még nagyobb volt a vallásos emberek száma.

 A pozitív jövőkép akkor jelenik meg, mikor arról érvel a költő, hogy a nép békéljen meg, hiszen ők Isten után a legszentebbek. Az emberek fejére áldást hoz majd és egyenlőséget.

  Fenyegetésre utal Petőfi egyes versszakokban: „Az uristen kegyelmezzen / Tinektek!”.

 A versben, amikor a költő az urakhoz szól egy kicsit hivatalosabb a stílusa, bár nem túl tisztelettudó. A néppel buzdítóan, társalgási szinthez hasonlóan beszél. A vers maga könnyen érthető.

 Én ezt a verset nem kedveltem meg. Számomra furcsa, hogy egyszer a költő még lázadásra szítja társait, aztán ő maga fogja vissza őket, győzködi, hogy nincs értelme a harcnak.

Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin

  A következő bejegyzésben Tatjanát és Anyegint fogom jellemezni Tatjana szerelmeslevele és az az utáni beszélgetés fényében.

  A könyv harmadik fejezetében Tatjana szerelmeslevelet küld Anyeginnek. Tatjana levelében leírja még ő is helytelennek találja, hogy ő ír levelet, vall szerelmet, hiszen ebben a korban ez nem túl gyakori („Én írok levelet magának-/ Kell ennél több? Nem mond ez eleget?”).  Mivel levelét hirtelen felindulásból, ifjonti hévvel írja, sokszor elragadják érzelmei (a levél elején magázza a férfit, a közepén, ahol elragadják érzései tegezi majd újra hivatalosabb hangon ír). Vallomása érzelemmel teli, de nem giccses. Teljesen átlátja a helyzetét, reflektált, de mégis vágyakozó. Mit várunk? Hiszen egy fiatal lány ki életében először szerelmes, s talán utoljára. Úgy gondolja eddig volt esélye megtalálni mással a boldogságot, de már csak Anyeginre gondol. („S akit szívem kíván, kivárva,/ Lennék örök hűségű párja/ s családnak élő, jó anya./ Másé! ... A földön senki sincsen/ Kinek lekötném szívemet./) Nyíltan szerelmet vall, őszinte és nem szégyelli érzéseit. Teljesen Anyeginre bízza magát, mintha neki már mindegy lenne.
   Mit is gondol Anyegin a levélről? Anyegin úgy gondolja, szívét nem ejthetik rabul („Szerelem már rabul nem ejti,”). Ez a vallomás viszont nagy hatással volt rá. Egy ártatlan lány vallomását olvasta, kinek minden bizonnyal első szerelme pont ő lett. Anyegin a levelére nem válaszol, személyesen beszél a Tatjanával.
   Anyegin mondandójában kivehető érez valamit a lány iránt („Mennyasszonyom szentül hiszem/ Maga lenne más senki sem”), de azt is kifejti neki nem való a társas élet, amiben talán igaza is van. Egy byroni jellemnek nem való a szerelem, család, boldogság. Átgondoltan osztja meg véleményét, őszinte, és komoly. Számomra olyan mintha nem csak Tatjanat hanem magát is próbálná meggyőzni arról, hogy neki nem való a házasság. Egy kedves, tapasztalt férfi, aki teljesen kiábrándult mindenből. Megakarja kímélni egy rossz kapcsolattól a lányt, de nem is tudja ezzel talán jobban megbántja. Tatjana bús és talán még hallgatagabb lesz ezek után, szíve összetört, már nem is lesz a régi.
  Tehát Tatjana első szerelme beteljesületlen maradt, Anyegin pedig nem is gondolja életébe bldogságot és színt talán csak ez a fiatal, öszinte lány hozhatott volna. 

 

Este

 A Nap lemenő sugarai kellemes színekkel töltik meg a szobát. A nyitott ablakon beáramló kellemesen hűs levegő frissességgel tölti meg a helységet. Kedvelt dallamok hangja elnyomja a lépcsőház zajait, a szomszédok beszédét, a kulcsok csörgését, a szél suhogását és a lift már rág megszokott hangját.

 Az ablaküvegén kitekintve látom, hogy a naplemente gyönyörű pillanata csak úgy elillant, sötétet hagyva maga után. Bár az utcai lámpák fénye bevilágítja a környék kisebb nagyobb utcáit az emberek többsége mégis félve hagyja el otthonát vagy tart a felé. Félnek, hiszen annyi rosszat hallani a világ szomorú történéseiről. Sokan már fiatalon bűnőznek. Mivel kezdik? Lopás. Könnyű munka lehetőleg sok pénz rövid idő alatt. Egyszer megúszták, megpróbálják újra. Ha elindultak a lejtőn nincs megállás, bár tudják, nem mehet így örökre, akármikor lebukhatnak, elkaphatják őket, tovább folytatják önként vagy egy kis „segítséggel”. Végül javító intézetbe, börtönbe kerülnek, ami után nehéz az újra kezdés. Sokaknak ez után is a bűn marad a megoldás. Ha nem lopnak, talán füveznek, mely egyszer talán ugyan oda vezet. Ez drága mulatság, a szüleiktől nem kapnak elég pénzt, más út kell, beszállnak a terjesztésbe. Ez megint csak nem mehet a végtelenségig, de ebből a kiszállás szinte lehetetlen. A börtönben talán folytatják a különböző anyagok fogyasztását, árusítását. Lehet, ha kikerülnek ez nem is lesz már elég. Kisebb lopások, betörések, rongálások, testi sértések. A fiatalok könnyen jutnak ilyen helyzetekben. Legtöbbször nem kimondottan saját hibájukból. A szülők elrontott nevelése, bekerülés egy rossz társaságba, mind elvezethet ide. Az emberiség megrontotta a tiszta gyermekkorúakat és helytelen útra terelte őket. Elszomorító tény mennyi rossz van már a fiatal nemzedékekben is, pedig csak a boldogságot keresik. A gondolatok záporából egy kedvenc dalom ugraszt ki. Újra szemlélem az apró személyeket. Az épület előtt egy családot pillantok meg. Együtt, kutyát sétáltatva szelik az utcát. Félelemnek nyoma sincsen, boldogságuk viszont messziről látható. Talán nem is olyan rossz az emberiség? Nem egyáltalán nem! Rossz emberek bármennyi tette eltörpül a szememben, ha ilyen jókedvű embereket látok, kik a sötét ellenére is boldogok.

 A házak egyre szötétebbek későre jár. Ideje a gondolatokat félre tenni, és egy igazán tiszta világba, az álmok világába tévedni, hol mindig olyan boldog vagyok mint annak a családnak a tagjai.