Dum spiro spero - Amíg élek, remélek

 Mi is a remény?

 Az egyházi három alappillér egyike. Egy fajta kedélyállapot, vagyis érzés, amikor valami kellemes előérzetünk van, amely jóérzést táplál bennünk. A félelemmel vegyes érzés. Mivel a jó után vágyakozunk, kissé nyugtalanná válunk, mert nem zárja ki a rossznak lehetőségét. Lélektanilag csak ugyan, hisz minél közelebb járunk adott célunkhoz, annál jobban szeretnénk, idegeinket jobban izgatja, és még inkább nő a félelem, hogy minden rosszra fordul.

 Az emberek sok féle képen gondolkodnak:

 Sokan gondolják, a sikerhez elég a remény ehhez viszont tettek is kellenek. Ha nem teszünk ez édes kevés.

 Vannak emberek, akik szerint a remény csak öncsalás, értelmetlen. Ők annyiszor csalódtak, hogy hitük teljesen elveszett. Szerintük nincs szükség a reményre, hiszen csak egy motiváció szükséges ahhoz, hogy elérjük álmainkat. Hiszen mindenért tenni kell.

 Gondolhatunk arra is, hogy a remény csak bajba sodor, mert a remény, mint bármely más érzés, csalfa is lehet. Van, hogy valami olyasmiben reménykedünk, ami teljesen reménytelen. Ezt titkon tudjuk mégis, hiszünk abban, minden lehet jobb. Remény mindig van, amíg eltudjuk hitetni magunkkal különben tetteink értelmét veszítik.

 Számomra a remény egyfajta hit, valami, ami segít elérni egy jobb jövőt, vagy csak reménykedés abban, hogy nem lehet rosszabb. Késztett bennünket arra elérjük az álmainkat, ne ragadjunk le a múlt sérelmein, hiszen az nem visz bennünket előre.

 A remény egyfajta bizalom, egy olyan jövőben, ami boldogságot és békét hoz, vagy csak örömöt. Arra késztett bennünket, hogy mindenben lássuk meg a szépet, hisz minden végződhet jól.  

 Szerintem a remény segít mindent túlélni. Amíg van remény nincs veszett ügy.