A Nap lemenő sugarai
kellemes színekkel töltik meg a szobát. A nyitott ablakon beáramló kellemesen hűs
levegő frissességgel tölti meg a helységet. Kedvelt dallamok hangja elnyomja a
lépcsőház zajait, a szomszédok beszédét, a kulcsok csörgését, a szél suhogását
és a lift már rág megszokott hangját.
Az ablaküvegén
kitekintve látom, hogy a naplemente gyönyörű pillanata csak úgy elillant,
sötétet hagyva maga után. Bár az utcai lámpák fénye bevilágítja a környék
kisebb nagyobb utcáit az emberek többsége mégis félve hagyja el otthonát vagy
tart a felé. Félnek, hiszen annyi rosszat hallani a világ szomorú történéseiről.
Sokan már fiatalon bűnőznek. Mivel kezdik? Lopás. Könnyű munka lehetőleg sok
pénz rövid idő alatt. Egyszer megúszták, megpróbálják újra. Ha elindultak a
lejtőn nincs megállás, bár tudják, nem mehet így örökre, akármikor lebukhatnak,
elkaphatják őket, tovább folytatják önként vagy egy kis „segítséggel”. Végül
javító intézetbe, börtönbe kerülnek, ami után nehéz az újra kezdés. Sokaknak ez
után is a bűn marad a megoldás. Ha nem lopnak, talán füveznek, mely egyszer
talán ugyan oda vezet. Ez drága mulatság, a szüleiktől nem kapnak elég pénzt,
más út kell, beszállnak a terjesztésbe. Ez megint csak nem mehet a
végtelenségig, de ebből a kiszállás szinte lehetetlen. A börtönben talán
folytatják a különböző anyagok fogyasztását, árusítását. Lehet, ha kikerülnek
ez nem is lesz már elég. Kisebb lopások, betörések, rongálások, testi sértések.
A fiatalok könnyen jutnak ilyen helyzetekben. Legtöbbször nem kimondottan saját
hibájukból. A szülők elrontott nevelése, bekerülés egy rossz társaságba, mind
elvezethet ide. Az emberiség megrontotta a tiszta gyermekkorúakat és helytelen
útra terelte őket. Elszomorító tény mennyi rossz van már a fiatal nemzedékekben
is, pedig csak a boldogságot keresik. A gondolatok
záporából egy kedvenc dalom ugraszt ki. Újra szemlélem az apró személyeket. Az
épület előtt egy családot pillantok meg. Együtt, kutyát sétáltatva szelik az utcát.
Félelemnek nyoma sincsen, boldogságuk viszont messziről látható. Talán nem is
olyan rossz az emberiség? Nem egyáltalán nem! Rossz emberek bármennyi tette eltörpül
a szememben, ha ilyen jókedvű embereket látok, kik a sötét ellenére is
boldogok.
A házak egyre szötétebbek későre jár. Ideje a gondolatokat félre tenni, és egy igazán tiszta világba, az álmok világába tévedni, hol mindig olyan boldog vagyok mint annak a családnak a tagjai.
