A következő bejegyzésben Tatjanát és Anyegint
fogom jellemezni Tatjana szerelmeslevele és az az utáni beszélgetés fényében.
A könyv harmadik fejezetében Tatjana
szerelmeslevelet küld Anyeginnek. Tatjana levelében leírja még ő is
helytelennek találja, hogy ő ír levelet, vall szerelmet, hiszen ebben a korban
ez nem túl gyakori („Én írok levelet magának-/ Kell ennél több? Nem mond ez
eleget?”). Mivel levelét hirtelen
felindulásból, ifjonti hévvel írja, sokszor elragadják érzelmei (a levél elején
magázza a férfit, a közepén, ahol elragadják érzései tegezi majd újra
hivatalosabb hangon ír). Vallomása érzelemmel teli, de nem giccses. Teljesen
átlátja a helyzetét, reflektált, de mégis vágyakozó. Mit várunk? Hiszen egy
fiatal lány ki életében először szerelmes, s talán utoljára. Úgy gondolja eddig
volt esélye megtalálni mással a boldogságot, de már csak Anyeginre gondol. („S
akit szívem kíván, kivárva,/ Lennék örök hűségű párja/ s családnak élő, jó
anya./ Másé! ... A földön senki sincsen/ Kinek lekötném szívemet./) Nyíltan szerelmet
vall, őszinte és nem szégyelli érzéseit. Teljesen Anyeginre bízza magát, mintha
neki már mindegy lenne. Mit is gondol Anyegin a levélről? Anyegin úgy gondolja, szívét nem ejthetik rabul („Szerelem már rabul nem ejti,”). Ez a vallomás viszont nagy hatással volt rá. Egy ártatlan lány vallomását olvasta, kinek minden bizonnyal első szerelme pont ő lett. Anyegin a levelére nem válaszol, személyesen beszél a Tatjanával.
Anyegin mondandójában kivehető érez valamit a lány iránt („Mennyasszonyom szentül hiszem/ Maga lenne más senki sem”), de azt is kifejti neki nem való a társas élet, amiben talán igaza is van. Egy byroni jellemnek nem való a szerelem, család, boldogság. Átgondoltan osztja meg véleményét, őszinte, és komoly. Számomra olyan mintha nem csak Tatjanat hanem magát is próbálná meggyőzni arról, hogy neki nem való a házasság. Egy kedves, tapasztalt férfi, aki teljesen kiábrándult mindenből. Megakarja kímélni egy rossz kapcsolattól a lányt, de nem is tudja ezzel talán jobban megbántja. Tatjana bús és talán még hallgatagabb lesz ezek után, szíve összetört, már nem is lesz a régi.
Tehát Tatjana első szerelme beteljesületlen maradt, Anyegin pedig nem is gondolja életébe bldogságot és színt talán csak ez a fiatal, öszinte lány hozhatott volna.
